HTML

Szülünk, oszt csók!

Mi nők, tudunk szülni. Leginkább magunktól, ha hagynák, hogy mi választhassuk meg a körülményeinket. Nem kell körénk nagy felhajtás. Ha mégis van, akkor könyörtelenül kommentelünk.

Írd meg a történetedet, közzétesszük! szulunkosztcsok@gmail.com Részletek itt!

Friss topikok

  • kolbászoszsömle: @vitek: Összehasonlítják a puertorikói bébisintért a bölcsődével. Nagyszerű! @Balance Of Power: R... (2011.08.02. 21:11) Szülünk, oszt dolgozunk?
  • sosperi: Gerébékről csak annyit, a hit és a hozzáértés kevés, a biztonságos otthonszülés csak szabályozott ... (2011.03.31. 03:02) A hard core szülés
  • Zivatarfelhő: @csutkababa: Nem akartam lesajnálni senkit, csak többet akartam megtudni egy szervezet működéséről... (2010.12.06. 20:17) A kormány szerint a kórházaknak nincs pénzük gátvédelemre
  • St Thomas: Szia! Köszönöm a díjat! Megtisztelő, hogy olvasol engem. Nekem is ki kell gondolnom pár dolgot ez... (2010.11.10. 11:27) Kreatív blogger díj
  • myazs: Bocsánat, kicsit hosszú lett, de egy éve várok rá, hogy "kiírhassam magamból". (2010.10.31. 22:23) Nagy Szülészet Teszt

Kiheveri-e Pistike a vákuumfogót?

2010.06.13. 06:00 :: Tündér a varázspálcával

Marhára nem az otthonszülés kérdése körül kellene, hogy pörögjetek, emberek, kapjatok már magatokhoz! Mi, hétköznapi halandók, nem fogjuk megfejteni a születés titkát egy blogban, vagy a kommentjeiben, hiába is hisszük azt magunkról. Igen, a "fejlett nyugat" feltalálta a háborítatlan szülést és boldog vele, mi meg gyúrjuk az érzelem kontra értelem dagonyát, és nem látunk tovább a saját példánknál.

Miért akarjuk stabilizálni ezt az országot abban földhözragadt, hímsoviniszta, technokrata és bürokrata állapotban, amiben ma van?! Miért vesszük hiábavaló módon a szánkra a gyerek érdekeit, mikor sok helyen bebizonyosodott, hogy emberek tudnak egymás mellett úgy élni, hogy az egyik így szül, a másik úgy, és nem szarnak bele egymás lelkivilágába?

Bizonyítékok egész hada sorakozik mindegyik álláspont mellett: otthon, kórházban, háborítatlanul, császárral, gátvédelemmel, gátmetszéssel... Miért csak egy rohadt alternatíva létezik ebben az országban, miközben a nyugati példák bebizonyították a többi módszer életképességét? Miért akarunk diktatúrát csinálni ebből?

Nem vagyunk kutatók, ugye? Nem nekünk feladatunk bebizonyítani, van-e hatása a születés körülményének a gyerek további életére, vagy nincs. Ne vegyük magunkra ennek a lehetetlen küldetésnek a terhét. Egyszerűen csak tegyük lehetővé, hogy a gyerek biztonságosan szülessen meg, akkor is, ha az anyja így akarja, és akkor is, ha úgy.

Ha nem hagyjuk, hogy ennek a törvényi hátterét megalkossák a jogalkotók, és részt veszünk a ködösítésben, nemhogy demokratának nem vallhatjuk magunkat, de partnerei vagyunk az összes hálapénzért kuncsorgó szülészorvosnak is.

Alaphangon is legalább hat dolgot kell elérnünk ahhoz, hogy biztonságban tudjuk a babákat és a mamákat, és ezek nem ezoterikus hóbortok. Ezek közül az otthonszülés szabályozása (ami a nők 1-2 %-át érintheti max.) csak egy, plusz a szoptatás elősegítésére ki sem tértem!

1. A kórházakban a szülő nők kapjanak tárgyilagos tájékoztatást az elvégzendő beavatkozásokról, azok várható következményeiről.
2. Legyen lehetőségük ezeket visszautasítani, amennyiben nem veszélyeztetik vele a saját vagy gyerekük életét.
3. Ne alkalmazzák rutinszerűen a gátmetszést az első gyermeküket szülőknél.
4. Kínálják fel minden magyar kórházban a lehetőséget a háborítatlan szülésre. (Ez nem pénz, csak hozzáállás kérdése, nem kell hozzá alternatív szoba, stb.)
5. A szülésznőknek legyenek meg a kompetenciái nemcsak papíron. Lehessenek vállalkozók a szülésznői munkában.
6. Rendezzék az intézményen kívüli szülés körülményeit.

Érdeke-e a gyereknek háborítatlanul születni, vagy csak anya hóbortja mindez?
A baba vélt és valós érdekeit mindkét tábor előszeretettel hangoztatja.

Csak egy kiragadott hír a tudomány világából, amiből egyértelműen kiderül, hogy Pistike nemhogy a  vákuumfogót nem heveri ki, de a császármetszést és a nehéz születést sem. (Megjelent az Élet és Tudomány 2001/51-es számában) Ez különösen azért érdekes, mert a császáros szülések száma indokolatlanul folyamatosan emelkedik.

"Ha a születés élménye előhívható a felnőttekben, akkor alighanem gyermekekben is megjelenik a születésnek valamiféle lenyomata. E föltevés igazolását kerestem egy vizsgálatban. Rövid ismerkedő, előkészítő játék után arra kértem 5-6 éves gyermekeket, hogy másszanak végig egy 2 méter hosszú, majdnem 1 méter átmérőjű, világos színű, puha textilből készült alagúton. Az alagút nem volt kimerevítve, így az, aki benne volt, nem láthatta a végét. Az alagutas játék után minden gyermek édesanyjával interjút készítettem a szülés történéseiről, a szülés alatt szerzett benyomásairól. Így módom nyílt arra, hogy összehasonlítsam a gyermekeknek a játék során mutatott viselkedését és a születésélményüket.

Talán az volt a legmeglepőbb, hogy azok a gyerekek, akik nem akartak bemászni a csőbe, valamennyien császármetszéssel születtek, és csakis ők - a nem hüvelyi úton születettek - kerülték el az alagutat. Azok a gyermekek, akik - anyjuk elbeszélése szerint - probléma nélkül és időbeli szélsőségektől mentesen születtek, nagyon élvezték a játékot, néhányszor könnyedén, mosolyogva áthaladtak az alagúton, majd elunták, s újabb játék után néztek. Néhány gyermek a szülőcsatornán áthaladva jött világra, de nem gond nélkül: némelyiknél túlságosan hosszú volt az anya vajúdásának vagy a kitolásának az idõtartama, egy másik gyermeknek a nyaka köré tekeredett a köldökzsinór, sőt olyan is akadt közöttük, akinek nagyon rövid ideig tartott a megszületése, szinte kirobbant az anyjából. Ezek a gyerekek belemásztak ugyan a csőbe, de arcuk nem volt derűs, inkább aggodalmas; a legtöbben csak egyszer másztak bele, s olyan is volt köztük, aki percekig dobálta magát a csőben, míg végül ki tudott jönni belõle.

Persze, ebben a vizsgálatban nem a születés tudatos felidézésének lehettünk tanúi. De mégis mi történt itt? A lehető legegyszerűbben és legtárgyilagosabban annyit mondhatunk: nagyjában azonos korú gyermekek viselkedése egy bizonyos játékhelyzetben feltűnően különbözik egymástól, s e viselkedésbeli és hangulati sajátosságok a születésük módjával összefüggésbe hozhatók. Vagyis: a születés élménye bizonyos élethelyzetekben (talán minden új, ismeretlen helyzetben) valami módon kihat a viselkedésünkre.

A születés egy misztikus csoda, s különösen azzá teszi a születési emlékezet. Lehetséges-e, hogy a születés valóban életünk első nagy problémamegoldása? Lehetséges-e, hogy ezen első nagy feladatnak sikeres vagy kevésbé sikeres megoldása megőrződik bennünk, s életünk során hatással van ránk? Amíg nem tudjuk biztosan a választ, csak sejtjük, hogy ez igenis lehetséges, addig is törekednünk kell arra, hogy nagy tisztelettel és szívesen fogadjuk az újszülötteket!" (Etényi Zsuzsa)

Lehet találgatni, hogy hóbort-e vagy nem, de egy anyát megfosztani attól a jogától, hogy - a biztonság szem előtt tartásával - megválaszthassa a gyermeke születési körülményeit, bűn.

Különben meg apuka se választhasson mást, csak kisautót a 20 év alatti fiának, mert nekem meg ez a heppem, hogy baromi veszélyes, ha egy szülő lóerőt tesz a gyerek feneke alá.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szulunkosztcsok.blog.hu/api/trackback/id/tr762077597

Szaros gerle / Lighting Enchanted Multiple Shots · http://gerlefeszek.blog.hu/ 2010.06.16. 01:10:07

"öldhözragadt, hímsoviniszta, technokrata és bürokrata"

Mérges feminista womyn fájlalja a picsáját?

"A születés egy misztikus csoda,"

Nem.

"Bizonyítékok egész hada sorakozik mindegyik álláspont mellett: otthon, kórházban, háborítatlanul, császárral, gátvédelemmel, gátmetszéssel."

Ez mind bizonyíték a kórház mellett. Ha az ismerős otthoni padlón fetrengsz ás szar kerül a padlón kívül a palacsintába is akkor maximum a bábaasszony nyavalygása vigasztalhat miközben gyereked megdöglik te meg elvérzel.

Nem baj, nőuralom van, most jó megmutattuk a hímsovéneknek \ ^_^ / éjen a holdvilágistennő

Liliak 2010.07.13. 21:25:16

Elso gyermekem korhazban szultem. Eleg jo korulmenyek kozott. Nem tokeletes, korantsem, de azert meg eleg jo korulenyek kozott. Nalunk nem lehetseges az otthonszules (nem megyerorszagi vagyok). Egyre jobban kezdek sovarogni valami mas utan a kovetkezo szulest fontolgatva. Sok energiamba kerult, mig elertem, h mas nezopontbol is tudjam latni a problemat (egeszegugyi berkekben dolgozom, az egyetemen sok dogmat belenkneveltek a szules biztonsagossagarol. S amint tudjuk, az elso infot amit egy dologrol elsajatitottunk, nehez felulirni).
Elgondolkodtatoak a bejegyzeseid. Koszonjuk.
Eletet adni tenyleg isteni kuldetes.
süti beállítások módosítása