Meglepő, de az alábbi történetek főszereplői hálásak a fogadott orvosaiknak, és valószínűleg fizettek az "élményért". Nem jut eszükbe, hogy másképp is lehetett volna szülni, nem mennek bele találgatásokba, mint én. A magam részéről hihetetlenül becsülöm azokat az édesanyákat, akik a felesleges beavatkozások okozta "nyomatott" szülés ellenére szép emlékeket őriznek a babájuk születéséről. Pedig a stáb megtett mindent, hogy elrontsa az élményt.

Adott tehát a Kismama magazin 2010 januári száma, két tipikus esettel, melyek nap mint nap megtörténnek kórházainkban. Mindkét szülés túlhaladta a kiírt időpontot. Ez azért fontos, mert az ilyen esetekben az átlagosnál könnyebben rábeszélhetők a mamák egy kis gyorsításra, hiszen már ők is nagyon túl akarnak lenni a dolgon.

Annamáriát azzal fektetik be a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórházába, hogy a gép rendszeres fájásokat mutat. Magzatvíz vizsgálatot végeznek, persze ettől akkor is beindulnak az alhasi görcsök, ha amúgy a szülés egy hét múlva lenne. Két nap múlva, biztos ami biztos, egy terheléses teszt során oxytocint kap (miért nem várják meg, amíg beindul magától, nem értem). Kb. három óra múlva felfektetik a szülőágyra, folyamatos NST vizsgálat miatt (bárcsak ehelyett inkább engedték volna mozogni). Egyfolytában vizsgálgatják a méhszájat (gondolják magukban, hátha ettől megreped a burok, vagy lesz végre valami), két óra múlva burkot repesztenek (minek?!), két órán belül, orvosi segítséggel (egy ilyen erőltetett folyamat végén nem csodálom, hogy a mama minden ereje elfogyott) sikerül kitolni a babát.

Anikó a kiírt időpont után öt nappal megy magzatvíz vizsgálatra az Állami Egészségügyi Központ szülészetére, ahol az orvos közli, hogy folyik a magzatvíz (nyilván a vizsgálat hatására, mert különben a mama is észrevette volna korábban, no de mindegy). Itt is következik a burokrepesztés és az oxytocin infúzió (az ember nem is érti, hogy szültek a nők évezredeken keresztül enélkül a két beavatkozás nélkül), melynek adagját folyamatosan emelik, mert nincsenek fájások (Persze, nincsenek, miért is lennének, mikor még nincs itt a szülés igazi ideje.). Aztán be is indul a szülés, és mindenki elkezdi ajánlani Anikónak, hogy kérjen epidurális érzéstelenítést, mert nem tágul eléggé a méhszáj, és nem illeszkedik a baba feje (persze, mert az egész folyamat innentől kezdve kóros, és további orvosi beavatkozásokat igényel). Az orvos már vázolja a jövőképet: "Ha császár lesz, úgyis hátba szúrják!" Aztán jön egy újabb "szakszó": "Megkoronázzuk!" Természetesen császár lett belőle, ami nem is csoda.

Lehet, hogy ezek az anyukák nem tudják, hogy lehet másképp? Lehet, hogy nekik senki sem mondta el, hogy a terminus túllépés az esetek nagy százalékában nem igazi túllépés, csak elszámolták az időpontot? Lehet, hogy nem kérdezték meg őket, hogy akarnak-e oxytocint, vagy burokrepesztést, hanem kész helyzet elé lettek állítva? Vajon a szülészorvosok tájékoztatják ilyenkor a kismamát? Elmondják neki, hogy ha akar, ha van ereje, türelme, hogy a maga természetes módján szülje meg a babát, akkor nem kell még az oxytocin? Mennyire van választási lehetősége a szülőnőnek ma Magyarországon, ha ilyen helyzetbe kerül?

Kanadai példa Felicitásztól., ha valaki kételkedne abban, hogy másképp is lehet...

És egy művészi feldolgozása a medikalizált szülésnek, ha valaki még mindig nem értené, mit értek háborítatlanságon (Monty Python):