... maga meg toljon, ahogy a csövön kifér, mással ne foglalkozzon!

Az ájulásos apuka mögött rögtön jön a sorban a videókamerás jogász. Egy copy megy a családi archívumba, egy a bíróságra, ha kell. Őszerinte a gyerek 20 évig garanciás, akkor is, ha nem eredeti csomagolásban viszik vissza. (Az addigra khm meggyűrődik kissé.) Vagy ott a menáger, aki a szülés előtti hétvégén, a céges vacsorán összekeveri az aperitif és a főétel fogalmát, aztán otthon a stresszre fogja az egészet. Persze szülésnél ő a macsó, aki mellett eltörpül az asszony teljesítménye. Markáns, bár szerethetőbb kategória a jól-megmondom blogíró, aki lealázza az összes kismama oldalt, közben titokban internetes szülésfelkészítőre „jár”, végül csinál egy kispapa blogot.

Most, hogy túljutottunk az elméleti alapokon, emelkedjünk fel azon az alaptézisen, hogy a szülés közel nem annyira jó, mint amennyi gond van vele. Azon kívül, hogy jóképet vág a dologhoz, mit tehet még a leendő apuka?

Ha a férfiak megértenék, mekkora szerepük lehet a gyermekük születésében, és hogy ebből mennyi tanulság fakad, melyet hátralévő életükben ők maguk is kamatoztathatnak, nem maradnának többé annyira passzívak és kiszolgáltatottak a szülészobában.

5 bónusz ötlet a leendő apának, amivel alapjaiban változtathatja  meg a szülőszoba atmoszféráját:

1) Álljon a családfő helyére

Meggyőződésem, hogy az apák szülőszobai jelenlétének minőségét leginkább az határozza meg, hogy a párkapcsolatban, a hétköznapokban mi a férfi szerepe. Nekünk, nőknek, az a legnagyobb hibánk, hogy nem hagyunk teret a férfinak, hogy kiteljesedjen, és családfővé váljon. Egyszerűen ott totyorgunk előtte, és próbálunk mi vezetni. A férfiak legnagyobb hibája, hogy legtöbbször ezt ráhagyják, mert lusták, vagy mert nagyon elfoglaltak a munkájukkal. Nem ismerik fel, hogy a kényelmes családi élet csak látszólagos, és épp ellentétesen hat a férfiasságukra nézve. Ezt az attitűdöt tehát a házaspárok beviszik a szülőszobába. A nő keménykedik, vagy mártírkodik, a férfi simogatja a kezét, sajnálja, és ráhagyja a feleségére, meg a személyzetre az események folyását. Nem csak a szülésnél, hanem az életben is úgy szokott történni, hogy ha a férfi szerepét, közreműködésének értékét ledegradálják, akkor mindkét partner elveszti a játszmát. Ha pedig a férfi szerepe világos, minkét fél megerősödik.

2) Készüljön fel

A legjobb megközelítést, amelyből egy férfi megfoghatja a szülés lényegét, Rose St. John, a neves amerikai bába fogalmazta meg. Képzeld el, hogy egy olyan küldetésen kell részt venned az ismeretlenbe, ami minden erődet maximálisan kifacsarja, kilendít a komfortzónádból, és nem fordulhatsz vissza, amíg a küldetést nem teljesítetted. Csak saját magadra számíthatsz, senki nem tudja helyetted végigcsinálni, de vihetsz magaddal egy társat az útra. Kit választanál? Olyat, aki eltérít, vagy idegesít? Esetleg olyat, aki fókuszált, felkészült és megbízható? Ha az apa bizonytalan, hogyan viselkedjen a szülőszobán, az a legjobb, ha rögtön beleképzeli magát ebbe a helyzetbe.

Az apa érzelmileg erősen kötődik mind az anyához, mind a születendő gyermekhez. Ez nem csak abban ölt testet, hogy az apák esetleg idegeskednek a szülőszobán, hanem abban is, hogy a feleségük szükségleteit sokkal jobban megértik bárkinél, akár egy pillantásból is. A szülés nem csak az anyának, hanem az apának is tanulságos, mindketten felismerhetik, hogy sokkal többre képesek, mint amit eredetileg magukról hittek. Bárhogy is jutnak túl rajta, mindkettőjüket megváltoztatja, kitágítja a magukról alkotott képet.

3) Képviselje a korábban közösen megbeszélt elveket

Az apa közreműködése nagy mértékben befolyásolja a szülés légkörét, sőt, bizonyos esetekben a kimenetelét. Csak egy példát hadd mondjak a saját élményeim közül. A szülés tágulási szaka nagyon elhúzódott, eltelt egy nappal és egy éjszaka, voltak 5 és 10 perces fájások is, majd reggelre mind elmúlt. A szülés előtt eldöntöttem, hogy semmilyen gyorsító beavatkozást nem szeretnék, legfőképp oxytocint nem. Amikor a soron következő ügyeletes orvos rám nézett, hogy megállapítsa, adjon-e még haladékot, én bizony elgyengültem, és majdnem azt mondtam, mindegy, csak essünk már túl rajta. A férjem ezt nyilván észrevehette, mert előbb megszólalt, mint én, és határozottan kiállt a döntésünk mellett. Ennek köszönhetően végül minden az eredeti tervek szerint zajlott.

4) Legyen a „hegy”

Sok nő azzal rontja a szép szülésélmény esélyét, hogy kontrollban akarja tartani a helyzetet, a fájdalmat, a reakcióit. Azért hiba ez, mert kontrollban maradni egyúttal azt is jelenti, kívülről nézni, ami pedig megnehezíti az együttműködést az összehúzódásokkal. Rose St. Johnnak van erre egy hasonlata: jobb a hurrikán közepén lenni, mint a szélén. A közepéről kifele haladva még nagyobb centrifugális erőkkel szembesül az ember, jobb ezért benne maradni. Ha egy férfi kiáll a felesége elé, és azt mondja, bízz meg bennem, én nem mozdulok mellőled, vigyázok rád, amíg te megtalálod az utad, akkor a nő könnyebben le tudja tenni a külső kontroll iránti vágyát.

Rose St. John azt tanácsolja a férfinak, hogy legyen „a hegy”. A hegy kőkemény, csendes és mozdulatlan. Ez segít a nőnek, hogy biztonságban érezze magát, emiatt könnyebben nyílik ki, és kisebb ellenállást tanúsít, ahogy a szülés halad előre. Ez a példa nagyon szemléletesen mutatja be a kívánatos hozzáállást, egyúttal pedig azt is érzékelteti, az apának nem a klasszikus „majd én megoldom erőből” című lemezt kell felraknia.

5) Tudjon bukni

Hogy őszinte legyek, a férjem reagálása bizonyos helyzetekben nem mindig egyezik az én elvárásaimmal. (Ez fordítva is biztosan így van.) Azonban mindketten tudjuk, hogy 1) ő is esendő, és hibázhat 2) amikor kiéleződik a helyzet, lehet rá számítani. A szülés alatt volt ilyen is, olyan is, nem fújtuk fel a problémákat. Ezért a kritikus pontokon elképesztő energiával állta a sarat, és amikor a helyzet hozta, kérés nélkül ott volt: tárgyalt az orvossal, masszírozta a derekam, fogta a kezem, mutatta, hogy kell lélegeznem. Mindkettőnknek jó erre viszaemlékezni, és magabiztossággal tölt el minket a közösen megoldott „projekt”.