Kedves Jakab Andor! Jellemző az ízlésemre, hogy el sem olvastam a blogbejegyzésedet, amíg meg nem jelent egy "hurráoptimista" ellentétpárja. Már a címe alapján sem voltam kíváncsi rá. Gondoltam, "nem akarsz foglalkoztatni, jól van, ha te így, hát így, biztos van alapja, de nem érdekel." Mindig úgy éltem, hogy azt néztem, ki foglalkoztatna, nem pedig azt, hogy ki nem akar. Ezért van jó állásom, ahol a 20 hónapos gyerekem mellett is itthonról dolgozhatok, és megbecsülnek.
Igaz, soha nem jutott eszembe visszaélni azzal, hogy visszamehettem dolgozni a védett időszak alatt. Persze hallottam én is olyanokat, hogy valaki visszament dolgozni a gyerek hároméves kora előtt, aztán nem tudtak neki semmi munkát adni, és fénymásolt egy évig a régi, csoportvezetői fizetéséért. Nyilván ezt egy kis- vagy középvállalkozás nem engedheti meg magának, de igazából egyik cég sem kellene, hogy ilyet csináljon. Meg vagyok róla győződve, hogy a nők többsége nem akar visszaélni a védett helyzettel. Mi "csak" dolgozni akarunk, és nem szeretnénk, ha miattunk koplalna a család. Ha a törvény olyan, hogy a védelmünkkel hátrányos helyzetbe hozza a nőket foglalkoztató cégeket, akkor ott tényleg baj van. Andor, ha te így érzed, hogy hátrányos minket foglalkoztatnod, akkor biztos így is van. Félek azonban, hogy esetedben nem a törvény az egyetlen oka a női munkavállalók iránt érzett ellenszenvednek.
Most, hogy elolvastam, és Zsolt blogján a kommenteket is átfutottam, egy dologban biztos vagyok. Akkor sem alkalmaznál engem, ha bármikor kirúghatnál, azért, mert gyerekem van. Pl. most itthonról akarok dolgozni (ugyanannyi pénzért, mint gyerek nélkül tettem), valószínűleg ebbe nem mennél bele, mert frusztrálna, hogy kevésbé tudod ellenőrizni a munkámat. És később sem engem alkalmaznál, max. a férjemet, mert a gyerekkel mindig én maradnék itthon, ha beteg. Te, mint cégtulajdonos, egyértelműen rosszul jársz a nőkkel akkor is, ha nem véd minket semmi: a gyereknevelés keresztbe tesz a hatékonyságunknak, vagy annak, hogy ugyanolyan kontrollban tarts minket, mint a férfiakat. A törvény épp azért védi a nőket, mert hátrányos helyzetben vannak a férfiakhoz képest a munkavállalás terén. Mondjuk ki ezt is, ha már így ki akarsz mondani mindent. Ne csodálkozz, ha nekünk, nőknek, nem vagy szimpi. Nem is mennék ilyen emberhez dolgozni, van jobb is, köszi.
Andor, te biztos meg tudod oldani nők nélkül, és ne legyen emiatt lelkiismeret furdalásod. Máshol szükség van a nőkre, mert a munkájuk nélkül a mai társadalmak nem fenntarthatók. A büszke hímeknek is üzenem, ez van. Én annyit keresek, mint a férjem, és a gyerekkel jóval többet foglalkozom, mint ő. (Ő itthon sincs egész nap, mert 40 km-t ingázik.) Mikor dolgozom? Amikor anyukám, vagy a nővérem vigyáz rá, meg amikor alszik. Sokszor hajnalban fekszek le aludni. Persze a háztartást is én vezetem. Igazságtalan? Az. A férjemnek is, mert alig látja a gyerekét, meg nekem is, mert több munkát vár el tőlem az élet. Andor, ugye az átlagos pasi munkavállalóknak te sem adsz másfeles, vagy dupla fizut, hogy el tudják tartani a családjukat?
Nekem mondjuk biztos "szerencsém" van, két világnyelvet beszélek felsőfokon, két diplomám van, az egyik külkeres, meg egy rakat tanfolyamot is elvégeztem. A többi nőnek azt üzenem, a "Szülünk oszt csók" életérzés csak akkor lesz meg, ha többet tanulunk az átlagnál, vagy van egy olyan pasink, aki helyettünk is keres. Ne várjatok arra, hogy a társadalom majd megoldja.
Mondjuk ki:
TÉNYLEG HÁTRÁNYOS EGY MUNKÁLTATÓ SZÁMÁRA NŐKET ALKALMAZNI, AKÁR VÉD A TÖRVÉNY, AKÁR NEM.
Lányok, kérlek, fogadjátok ezt el, és ne harcoljatok ellene, hanem még idejében készüljetek rá fel. Tanuljatok (érettségi egy nőnek semmire nem elég!), vállalkozzatok, vagy fogjatok ki egy pénzes pasit. Sok 18-20 éves lánytól hallom, hogy az eredeti tervei ellenére mégsem akar menni felsőoktatásba, mert majd letesz egy angol középfokút, meg egy ECDL vizsgát, oszt csók, lesz egy csodás állása.
Most szólok, talán még sokaknak időben: ez nem lesz elég semmire, kösd fel a textilt, és ha elfog a kétely, olvasd el újra és újra ezt:
U.i.: A szarkazmust gyakran összekeverik az iróniával. Az irónia azt jelenti, hogy a szöveg szó szerinti értelme és a tényleges, a beszélő szándéka szerinti értelme különböző; a szarkazmus pedig azt, hogy a beszélő szándéka valakinek vagy valaminek a gúnyolása.
