"Az orvosi javaslat hiányában végzett programozott szülésnek igazolható előnyei nincsenek, ezért végzése a betöltött 41. hét előtt nem elfogadott. Első gyermeküket szülőknél gyakoribbnak tűnik a sikertelen szülésindítás és a császármetszés. Kivételes esetekben („logisztikai okok”: kórháztól való távolság, várható gyors szülés, az anya vagy az újszülött szülés utáni speciális ellátását igénylő optimális feltételek, ellátó személyzet korlátozott hozzáférhetősége stb.) természetesen végezhető mesterséges szülésindítás orvosi javaslat hiányában is."

Ezek az egymásnak ellentmondani látszó gondolatok az Egészségügyi Minisztérium mesterséges szülésindításról szóló szakmai protokolljában találhatók. A dokumentumot a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium készítette.

Adott két háborítatlan szülésre vágyó anyuka és a bababarát Szent István Kórház. Adott egy pár nappal előbb elinduló, és egy jó másfél hete késlekedő baba. Mindkettőjüket burokrepesztéssel tessékelik ki a világba. Előbbi elakad egy picit a szülőcsatornában, úgyhogy az orvos kis hasnyomással segít. Sajnos a leírás nem tér ki arra, mi indokolta a mesterséges szülésindítást. Utóbbi, akinél a túlhordás magyarázza a burokrepesztést, kifogta a tumultust a szülőszobán, és a türelmetlen, óráját nézegető ügyeletes orvost, aki egyedül próbálta aznap állni a frontot, lévén kollégája a műtőben... A baba nem is hagyja abba egykönnyen a sírást, nyugalom, félhomály, apa, anya, cici mindhiába. "Nagyon megviselte a kényszerkilakoltatás. Azt hiszem, legalábbis ezt panaszolta el nekünk" - írja az anyuka. Aki a részletekre kíváncsi, olvassa el a történeteket a Kismama magazin júliusi számában.

A blogon található kérdésre, hogy miért szül valaki otthon, eddig a válaszadók 60 %-a azt jelölte meg, hogy azért, "mert nem annyira az otthonosságra, hanem inkább a háborítatlanságra vágyik, amit a kórházban nem lát biztosítottnak." Talán a fentiekhez hasonló szüléstörténetek miatt tettek így. Azt hiszem, itt az ideje felismerni, hogy a kórházak sokszor a leterheltségük miatt nem tudnak asszisztálni a háborítatlan szüléshez. Tehát ha egy anyuka egyszerre vágyik az orvos/műtő közelségére és a háborítatlanságra, fel kell készülnie rá, hogy egyrészt bizonyos dolgokban esetleg mégis engednie kell a háborítatlanság kárára, másrészt ismernie kell a jogait, mert egyes helyzetekben a tájékozott anyuka (vagy helyette a választott szülésznő) meg tudja beszélni az orvossal, hogy adjon még időt a normál tempójú vajúdáshoz.

A protokoll szerint "a magzat mesterséges világra hozatala akkor indokolt, ha a terhesség továbbviselése nagyobb kockázatot jelent a magzat vagy/és az anya számára, mint a szülés kapcsán és újszülött korban jelentkező veszélyek." Furcsa, és  talán a kismamák tájékozatlanságára utal, hogy akárhány szüléstörténetet olvas az ember, szinte sehol nem tér ki a mesterséges szülésindítás okára az anyuka, pedig a kismamák többsége - ahogy én is tettem annak idején - ezekből próbál valamifajta képet alkotni magának az előtte álló feladatról. Annál inkább érdekes, hogy a protokoll kimondja, hogy "a terápia megkezdése előtt fontos a terhes felvilágosításon alapuló beleegyezése: mivel a diagnosztikus lehetőségek általában nem teljesen megbízhatóak, a döntésbe (mesterséges szülésindítás vagy várakozó álláspont) a terhest is be kell vonni. Minden esetben szükséges dokumentálni a mesterséges szülésindításnak illetve a programozott szülésnek az indokát (különösen anyai kérés esetén)."

Kedves leendő anyukák! Kérlek Benneteket, éljetek ezen jogotokkal, és kérdezzétek meg az orvost a szülésindítás okáról. Addig ne járuljatok hozzá, amíg meg nem értettétek, miért van rá tényleg szükség! Mérlegeljétek a kockázatokat, és pusztán azért, mert Ti is hamar túl szeretnétek rajta lenni, ne adjátok át a szülésetek feletti kontrollt addig, amíg arra alapos okotok nincs. Az a legjobb, ha van választott orvos, vagy szülésznő, aki kielégítő, közérthető és hitelt érdemlő módon el tudja magyarázni, miért van szükség esetleges szülésindításra.

Két idevágó rész még a protokollból:

"A mesterséges szülésindítás kockázata, szövődményei:

• Hüvelyi szülésbefejező műtét (fogó, vákuum)
• Császármetszés
• Méhtevékenység rendellenességei, kóros magzati szívfrekvencia változások
• méhrepedés (a legsúlyosabb, magas magzati és anyai halálozással járó szülészeti szövődmény)
• Anyai vízintoxicatio (elhúzódó oxytocin medicatio)
• Koraszülés a helytelenül számított terhességi kor miatt
• Köldökzsinór előesés művi burokrepesztés kapcsán"

"A mesterséges szülésindítás segítségével meghatározott esetekben jelentősen csökkenthető a magzati halandóság:

• Túlhordás (betöltött 41. hét után)
• Idő előtti burokrepedés
• Magzat rossz állapota
• Megszületés után jobban kezelhető elváltozások, rendellenességek
• Antiphospholipid szindróma
• Anyai indikációk (I-es típusú, szövődményes cukorbetegség, vesebetegség, jelentős tüdőbetegség, terhességi vagy krónikus magas vérnyomás, stb.)
• Gyanított vagy igazolt magzatburok gyulladás
• Idő előtti lepényleválás"

 
Kérlek azt is mérlegeljétek, hogy a protokoll szerint "a burokrepesztés önmagában kevéssé hatékony módja a szülésindukciónak." Tehát nem valószínű, hogy pusztán ennyivel megússza az ember a dolgot, a burokrepesztés után benne van a pakliban az oxytocin infúzió, és az erőltetett vajúdás miatt esetleg további nem kívánt beavatkozások is. Addigra viszont már nem marad választási lehetőség!

Ide kívánkozik egy kérdés is, ami régóta nem hagy nyugodni. Vajon mit nevezünk háborítatlan szülésnek? Úgy érzem, ahány anyuka, annyiféle definíció. Mi erről a véleményetek?