Véleményem szerint, ha valaki jó ügyet képvisel, nem kell bujkálnia. Bármilyen furcsa, bratyizós, megvesztegethetős országban élünk is, azért ez nem diktatúra. Az otthonszülés képviselőinek oldalai az első helyen szerepelnek a keresőkben, de ha megkapargatod a felszínt, kiderül, hogy bujkálnak. Bármilyen anyag, amit eddig találtam róluk - és ezek ott vannak kiteregetve, mindenki ebbe ütközik bele, aki felmegy a netre és rákeres a szülésre - ezt a kettősséget tükrözi: "tök jó, amit képviselünk, de üldöznek minket".
Korábban, távolról szemlélve az otthonszüléssel kapcsolatos eseményeket, mindig úgy éreztem, hogy az erőlködéssel mintha épp az ellenkezőjét érnék el annak, ami kívánatos lenne. Most, hogy a szülésem kapcsán nekifogtam elemezni, milyen találatok jönnek fel a "szülés" szóra az interneten, még inkább vegyes érzéseim vannak.
Az anyák nem értenek a szakmai kérdésekhez. De egy részük ahhoz már eléggé tájékozott, hogy tudja, kórházban köszöni nem akar szülni, mert vágyik a normális szülésre, gátmetszés, oxitocin, burokrepesztés, stb. nélkül. A másik részük pedig fél a fájdalomtól, ezért megfizeti a legjobb orvost, a császárt, az epidurált, mindent. A kor nem csak a Geréb-féle földalatti mozgalmat haladta túl, hanem a mai magyar kórházakat (és urambocsá orvosokat) is, mert a háborítatlan szülésre vágyók igényeinek nem felelnek meg.
Már rég elérhettük volna, hogy a nők nagy része szépen szülje meg a gyerekét, a kórházakban is. Ehelyett, miközben a döntéshozók és a média csak az otthonszülés témáján csámcsog, szinte minden kórházban elavult szabályok uralkodnak, még mindig úgy születik a babák nagy része, ahogy én születtem a 70-es években, és ez szégyen. Mindeközben az otthonszülést nem sikerült sem biztonságossá, sem igazán legálissá tenni. Biztos vagyok benne, hogyha minden kórházban meglenne a lehetősége az olyan háborítatlan szülésnek, mint amilyen az enyém volt, akkor kevesebb nő vágyna otthon szülni, ráadásul a császármetszések és epidurálok száma is csökkenne.
Léteznek ilyen kezdeményezések is, csak azok valahogy halkabbak, rosszabb a marketingjük, az otthonszülés körül csapott zaj elnyomja a hangjukat. Pedig mindig úgy van, és ez így is van rendjén, hogy a szélsőséges kezdeményezések mögé kevesebben állnak, a középutas megoldásokhoz viszont sok embert be lehet vonzani. Ha pl. megnézzük a régi Kepes András-féle "Mokka" c. műsor idevágó felvételét a youtube-on, hiába szól az otthonszülésről, az ismert emberek nagy része mégis megjegyzi, hogy a kórházban szülés híve.
Úgy tűnik, leginkább azt támogatják az emberek, hogy a nőknek joguk legyen ahhoz, hogy eldönthessék, hol és hogyan szüljenek, és az otthonszülés támogatása ennek a gondolati körnek a része. Nem vagyok otthonszülés-párti, mert jelen körülmények között Magyarországon ezt veszélyesnek tartom, de felháborít az a tény, hogy míg Kanadában, Ausztráliában, Hollandiában, stb. az otthon szülő nő egyenrangú a kórházban szülő társaival, addig nálunk rendőrségi nyomozás indul az ügyében. Íme egy szép példa, Kanadából.
Az a legfelháborítóbb, hogy a szakma képtelen az ügyet átlendíteni a holtponton. Egyetlen tippem van erre: az orvosoknak minden szépséges fogadalmuk ellenére bizonyára jól jön a szülésekért kapott pénz (biztos vagyok benne: sok orvos csak ezért lett nőgyógyász...), ebből szépen meg lehet élni. Miért is akarná egy orvos, hogy az ő high-tech szakmai tudását mellőzzék, vagy hogy a szülésznők is teljes hatáskört kapjanak a szüléslevezetésekben, neadjaúristen, egyenesen kikerülne az otthonokba a szülés eseménye. Tudom, miről beszélek, voltam magánrendelésen, ahol az orvos úgy kért 100.000-et hogy előtte fél órás expozéban próbálkozott a félelmemre hatni, császárról beszélt, túlhordásról, stb. Meg sem kérdezte, ennyi pénzért mégis hogyan akarok szülni. Én nem gyulladtam be, de a legtöbb nő még hálás is az ilyen orvosnak.
Melyik nagyobb bűn: ez vagy a Geréb-projekt?
A nőket fel kellene világosítani, hogy a fájdalomtól való félelmükre nem a császár vagy az epidurál a megoldás, és fel kell őket emelni a méltó helyükre, visszaadva az önbizalmukat, és a bizalmukat a kórházakban. Ezt az igényt felismerve sikeres ma sok pénzleső amatőr szülésre felkészítő tanfolyama. A Gerébnek is ez az ereje, hogy ezt jól csinálja. Olyannyira, hogy a szülőnők bevállalósabbak lesznek, mint kéne, már kórház sem kell nekik.
Az, hogy valaki azért akar otthon szülni, mert az olyan meghitt, az duma, bár sokan elhitetik magukkal. Azért akar otthon szülni, mert nem akar gyorsított, futószalag szülést. Erről nem a Geréb tehet, hanem a szakma. Van egy igény, amire mindenki nyújt megoldást, kivéve a szakmát. Ezért a megoldás nem elsősorban Geréb Ágnesék ötleteit leszabályozni (mert az védekezés, és események után kullogás), hanem a kórházi szabályokon változtatni (mert az kezdeményezés és proaktivitás). Nem feltétlenül a falak átfestésére gondolok, mint inkább a szabályok, rutinok rugalmassá tételére, és akkor mindjárt kevesebb embert érdekelne az otthonszülés.
Félek, a szakmának jól jön a földalatti mozgalom által kavart vihar, mert így elsumákolhatják a saját sarukat. Ezért tartják fent ezt a helyzetet, amíg csak lehet. Óriási bűnnek tartom ezt, de nem én vagyok hivatott ítélni...
A médiában a szabadon szülés sajnos ma egyet jelent az otthonszüléssel, és az emberek nagy részének is ez jut eszébe először, ha a női jogok és a szülés szóba kerül.
Szörnyű, hogy ez eltereli a szakma és a törvényhozás figyelmét a lényegről.
