A kórházi szülés olyan, mint amikor valaki hülyét kap attól, ha a párja a tömött buszon akar csókolózni vele. Még akkor sem szívesen teszi, ha fülig szerelmes, egyszerűen azért, mert ő szégyenlősebb fajta. Senki sem értheti, milyen szülni, amíg nem szembesült azzal az érzéssel, hogy megpróbáljon ott alul hihetetlenül ellazulni egy emberfeletti fájdalomhullám csúcspontján. Vannak laza csajok, akik bárhol képesek kizárni az agyukból a külvilágot, és gátlások nélkül ki tudnak nyílni, és vannak, akiknek segíteni kell megnyugodni, ellazulni, befelé fordulni.
Egészséges társadalmakban már rájöttek, hogy a gyerek érdekei azt diktálják, hogy a nőt hagyják szülni, az orvos pedig csak legyen a háttérben, és ALÁZATTAL ASSZISZTÁLJON. Na, ez kicsiny hazánkban még nem megy, csak nagyon keveseknek. A mai magyar kórházak többsége kellemetlen helyszín egy ilyen intim tevékenységhez: a nők feszültek, kívülről várják a segítséget, ezért gyakrabban vannak komplikációk, többször van szükség orvosi beavatkozásra. Nagyon hülyének kell ahhoz lenni, hogy valaki ezt a szakmában jól ismert dominó-elvet leegyszerűsítse arra, hogy a nők csak a saját kényelmük miatt nem akarnak kórházban szülni. Na jó, ha hülyének nem is, de erősen tájékozatlannak.
Az ilyen tudatlan, nagyszájú kommentelőket szoktuk mi Lorettának hívni. Mindenki Loretta, aki azt hiszi, beleszólhat abba, hogy mások hogyan szüljenek, miközben ő maga nem ért hozzá, és sosem szült.
Ezért mondjuk azt egyre többen, hogy egy demokráciában igenis megérdemli minden nő, hogy ott szüljön, ahol akar. Köze nincs hozzá senkinek. Vagy mégis?
A Loretták erre előhozzák a tuti, végső érvüket, mint amikor a szülő már kifogyott az észérvekből, és nem tud mást mondani, csak azt, hogy "amíg az én kenyeremet eszed...":
"Amíg mindenki a saját farkával veri a csalánt addig oké. Csakhogy a kedves ősanya nem csak magáért felel hanem a születendő gyermekért is."
Bár értékelem, hogy sokan aggódnak mások gyerekéért, én azért azt nem szeretném, ha ők határoznák meg nekem, hogy én hogyan szüljek. Ami engem illet, örülök neki, hogy nem kell a Lorettákkal egyeztetnem a saját szülésemről, elég, ha találok egy normális szülészt (= aki legálisan praktizál, nincs büntetőeljárás alatt és ahelyett, hogy előre lediktálná, hogy fogok szülni, alázattal és tisztelettel segít, ezért én is tisztelem őt, és még pénzt is adok neki hálából, mert ez egy jó üzlet). A szülésem és a gyerekem élete rá tartozik meg rám, senki másra. Attól nem lesz kevesebb otthonszülős tragédia, ha "Ágnes asszonyt" lecsukjuk, csak attól, ha kötelezzük a kórházakat arra, hogy vegyenek át a fejlettebb országok gyakorlatából néhány elemet, ami nem kíván pénzbefektetést, csak néhány elavult kórházi szabály és szokás frissítését, valamint ha egyértelműen szabályozzuk az otthonszülés körülményeit.
Ez az én klassz kis elméletem a hétköznapi kommentelőkről, akik se nem szülészek, se nem szültek soha, de legalább utána sem olvastak semminek, mégis tudni vélik az igazságot. Szerencsére nem szenvedünk hiányt művészi megközelítésekben sem. Megvan a Brian életéből a Lorettás rész? (Ajánlom a lenti videót a 37. másodperctől). Egy demokráciában, ahol mindenki egyenlő, mindenkinek van joga szülni, nemdebár?