"Szeretnénk felhívni a figyelmét, hogy a magyar egészségügyi és szociális ellátás rendszerében – igen sok egyéb probléma mellett – sajnálatosan mellőzött terület a szülés, a születés méltó körülményeinek megteremtése, a női önrendelkezési jog szabad gyakorlása. Ezen a téren bizony igen sok a teendő, hogy valós és szabad választási lehetőségek álljanak a nők, a családok rendelkezésére..."

Így kezdődik az a levél, melyet még a választások előtt küldött szét a sajtónak, a pártoknak, képviselő-jelölteknek több érdekvédelmi szervezet.

A múlt szombaton benyújtott Nemzeti Együttműködés Programjának szociális fejezete a családok megerősítését és a gyermekvállalás elősegítését jelöli meg többek között kiemelt területként. Ami az egészségügyet illeti, annak „legfontosabb feladata az egészségmegőrzés, a prevenció. Betegségmegelőzésre összpontosító, egészségtudatos társadalmat építő, hatékony és hosszú távú programra van szükség.”

Ennek ellentmondani látszik az, hogy a program a szülés körüli anomáliákra egyáltalán nem tér ki, viszont koncentrált fejlesztéseket javasol a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos megbetegedések megelőzése és gyógyítása érdekében. Vajon világos-e számunkra, mit javítana a magyarok egészségi, szociális helyzetén az, ha minden kórházban elérhető lenne a technokrata szüléslevezetés mellett a háborítatlan szülés lehetősége is?

Sok helyen olvashatunk arról az irányzatról, melyet Frédérick Leboyer indított el. Ennek ismertetésére itt nincs hely, de a gyöngéd születésről talán mindannyiunknak van némi fogalma. Az ember az anyaméh melegét, sötétségét, puhaságát egy pillanat alatt felcseréli egy hideg, reflektorokkal bevilágított kórházi műtőre. Ha pedig ez még nem lenne elég, van úgy, hogy azonnal elvágják az addig éltető oxigént szállító köldökzsinórt, még mielőtt legalább egy picit sikerült volna a megszületés traumáján túljutnia az újszülöttnek, rázogatják, csöveket dugdosnak bele, lemossák. A legtöbb ember szkeptikus. Végülis, ha nem emlékszünk valamire, hogyan lehetne ránk hatással? Dr. Arthur Janov a ’80-as években megjelent The Lifelong Effects of the Birth Experience (A születés élményének életreszóló hatása) című könyvében azt állítja, igenis van. A legtöbb ember úgy éli le az életét, hogy közben soha nem érti a felmerülő egészségügyi kihívásait, tüneteit. Ami a születést illeti, elégedjünk most meg annyival, hogy nagy eséllyel megmarad a tudatalattinkban az emléke, és életünk során sok döntésünk mögött az akkor átélt élmények állhatnak. Minderre majd egy erről szóló bejegyzésben kitérek.

Abban azonban mindannyian egyetérthetünk, hogy a nőkre egészen biztosan hatást gyakorol a szülésük. Sok kutatás bizonyítja azt, hogy a sikeres szülésélmény nagyban befolyásolja a nők életét: hatékonyságukat, azt hogy egyébként az életben mennyire érzik kompetensnek magukat. A szakirodalom következetesen úgy fogalmaz, hogy a szülés élménye jelentős pszichológiai fontossággal bíró esemény. Azt mondják, örökérvényű hatása van a nő énképére, és pozitív hatása lehet más családtagokkal való kapcsolatára. Épp egy Ameriában élő magyar professzor, Csíkszentmihályi Mihály elmélete írja ezt le a legérthetőbben, bár ő a szülésélményt a könyvében nem említi. A flow olyan állapotot jelent, amikor az ember teljesen elmélyül abban a tevékenységben, amit csinál. A tevékenység közben nem tapasztalunk boldogságérzetet, ahhoz túl erősen koncentrálunk, de utólag létrejön az önmegerősítés, a kiteljesedés és az elégedettség érzése – melyről Csíkszentmihályi kísérleti alanyai is beszámolnak.

Mekkora az esélye a kormányprogram alapján annak, hogy Magyarország szülészetei a közeljövőben felzárkózzanak a „fejlett nyugathoz”?

1. A program gazdasági jelentőséget tulajdonít az újszülötteknek, és a gyermekgondozásból visszatérő nőknek. „Minden egyes megszülető gyermek befektetés, amely sokszorosan meg fog térülni az országnak, amikor képzett és egészséges felnőtté válva aktívan részt vesz a javak előállításában. Nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, és ezt a magyar munkaerőpiacnak is fel kell ismernie, hogy a gyermekgondozásból visszatérő nők hatékonyabbak és pontosabbak.”
2. Elismeri, hogy az anyák diszkriminációnak vannak kitéve: „Szabályozással és munkaügyi ellenőrzéssel biztosítjuk a gyermeket nevelő nők diszkriminációjának megszüntetését.” Bár erre nem tér ki, de a nők jogainak korlátozása rögtön a szülőszobán elkezdődik, amikor a legtöbb kórház belső szabályozásának ellentmondanak a kismama olyan jellegű igényei, melyek nem veszélyeztetik sem az újszülött, sem az anya egészségét, és a fejlettebb egészségügyi kultúrával rendelkező országokban elfogadottak.
3. Többször elismeri, hogy területi minőségbeli különbségek vannak az egészségügyi alapellátásban: „Cél, hogy az egészségügyi alapellátás minőségi, emberközpontú és minden állampolgár számár a hozzáférhető legyen. A finanszírozásnak ösztönöznie kell az optimális betegutak megválasztását, és elő kell segítenie a területi és szakmai egyenlőtlenségek felszámolását. Aggasztó mértéket öltenek az egészségi állapot térségi és társadalmi egyenlőtlenségei is . Kiemelt cél a lakosság egészségi állapotának javítása és a területi különbségek csökkentése.” Ami a szülészeteket illeti, ez abban nyilvánul meg, hogy egyre nő a szülések száma a bababarát, illetve a haladóbb szellemmel rendelkező fővárosi kórházakban. Csak példaképp említem meg, hogy sok szülészeten még mindig nem engedik meg az anyukának, hogy vajúdás közben igyon és egyen, (pl. csokoládét vagy szőlőcukrot), vagy elvárják tőle, hogy a kitolási szakban fekve nyomjon.
4. „Biztosítani kell, hogy a mentőautók az ország valamennyi pontját 15 percen belül elérjék.” Ha ez megvalósulna, az lenne az első lépés az otthonszülések biztonságossá tételéhez.
5. Homályosan utal az írás arra a lehetőségre, hogy a szülésznők jogállását is rendezzék: „Célul tűzzük ki a szellemi szabadfoglalkozású státusz megteremtését. Kiemelten fontos, hogy a szakellátásban a szakdolgozói kompetenciák növekedjenek.” A szülészetben az lenne az igazi áttörés, ha a szülésznők saját protokolll szerint tevékenykedhetnének, nem pedig az orvosi szakma árnyékában. Több ország gyakorlata bizonyítja ennek működőképességét. A szülésznő az, aki meg tudja óvni az orvosokat a túldiagnosztizálás, a szülőnőket pedig a felesleges műtét (császármetszés), vagy csonkítás (gátmetszés) veszélyétől.
6. Általánosságban beszél a hálapénz kérdéséről is, holott ez egy nagyon komplex, a magyar társadalomba mélyen gyökerező dolog: „Az ágazat egyik legsúlyosabb gondja a hálapénzrendszer. Ennek fokozatos felszámolása csak a kiváltó okok megszüntetésével képzelhető el.” A leendő szülők ma leginkább három okból adnak pénzt az orvosnak: 1) Hagyományból, mert „illendő”. 2) A tájékozatlan kismama nagyon fél a fájdalomtól és a pénz adásával azt nyomatékosítja, hogy az orvos segítsen neki minél kevesebb fájdalommal, minél előbb túlesni rajta. 3) Azt fizetik meg, hogy ne alkalmazzanak olyan rutinbeavatkozásokat, melyek elavultak, és amire a szülők megítélése szerint semmi szükség. Furcsa ellentmondás, hogy az ember azért fizet, hogy ne kapjon szolgáltatást.

A fentiekből úgy tűnhet, soha nem volt még ennél jobb időszak arra, hogy a nők kiharcolják a szabad szüléshez való jogukat, azt, hogy normál terheség esetén szabadon eldönthessék, hol, és hogyan akarnak szülni. Azonban ahhoz, hogy ez meg is történjen, a törvényhozók figyelmét minél előbb a konkrétumokra kell irányítani.

Aki egyetért azzal, hogy változtatni kell a szülés körüli anomáliákon, írja alá és küldje el az alábbi petíciót!

Tisztelt Réthelyi Miklós Úr!

Szeretnénk felhívni a figyelmét, hogy a magyar egészségügyi és szociális ellátás rendszerében – igen sok egyéb probléma mellett – sajnálatosan mellőzött terület a szülés, a születés méltó körülményeinek megteremtése, a női önrendelkezési jog szabad gyakorlása. Ezen a téren bizony igen sok a teendő, hogy valós és szabad választási lehetőségek álljanak a nők, a családok rendelkezésére a gyermek fogantatásával, világra hozatalával, a kisgyermek egészséges körülmények között való nevelésével, a szülők családbarát foglalkoztatási formáival kapcsolatban, figyelembe véve az alkotmány 67. §-a (1) pontját:

A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.

Konkrétan a következő területeken kívánunk változást:

1. A várandósok gondozásának felülvizsgálata: a gondozás ne csak abból álljon, hogy a várandós nőt „kötelező" vizsgálatokra küldik, ráadásul feleslegesen bonyolult utakkal, adminisztrációval (például feleslegesen kell a betegek közé mennie a háziorvoshoz szakorvosi beutalóért). Kapjon tárgyilagos, sokoldalú, személyre szóló tájékoztatást a végezhető vizsgálatoktól várt eredményekről, a kockázatokról, az esetleg felmerülő testi-lelki következményekről, a vizsgálatok visszautasításának lehetőségéről (összhangban az Egészségügyi Törvényben leírt betegjogokkal), és ne presszionálják idejétmúlt vizsgálatok, fölösleges beavatkozások irányába.

2. A gyakorlatban is valósuljanak meg a Terhesgondozásról szóló 33/1992 NM rendelet azon rendelkezései, hogy a gondozást végzők kiemelt figyelmet fordítanak a szoptatás támogatására, szorgalmazására a szülés előtt és után is. Az anyatej a baba tökéletes tápláléka, és megfelelő információkkal, támogatással biztosítani lehetne, hogy az édesanyák túlnyomó része ezt meg tudja adni gyermekének hosszú távon, akár munkába állása mellett is. A kutatási eredmények, tapasztalatok egybehangzóak és könnyen hozzáférhetőek; egyedül a hazai, sok helyen még mindig elavult szakmai gyakorlat, illetve az anyatejet helyettesítő termékek gyártóinak lobbija gátolja a változást. Mindez népegészségügyi, mentálhigiénés szempontból is óriási előrelépés lenne.

3. A nő, a család szabadon választhassa meg a szülés helyszínét, legyen az kórház, szülőotthon, otthon. Rendezzék végre az intézeten kívüli szülés körülményeit, legyenek megteremtve a jogszabályi, finanszírozási és oktatási feltételek az otthonszülést vagy születésközpontbeli szülést kísérő bábák működéséhez.

4. Szűnjön meg az intézeten kívül szülő nők és gyermekeik hátrányos megkülönböztetése, többek között a TB-finanszírozásban és az anyakönyvezésben.

5. Teremtsék meg az ambuláns szülés jogi keretrendszerét: a gyakorlatban is valósuljon meg, hogy a szülés után a kórházból távozni kívánó édesanya és gyermeke gördülékeny és egyszerű papírmunkával, hátrányos megkülönböztetés nélkül hazamehessen, és a kórház ne korlátozhassa az önrendelkezés alkotmányos jogát. A szülés és az ellátás finanszírozásának módosításával érjék el, hogy az intézmény ne legyen ellenérdekelt a hazaengedésben.

6. Az intézményeknek nyilván kelljen tartani és nyilvánosságra kelljen hozni a vajúdás és szülés során alkalmazott eljárásokra vonatkozó adataikat (a jelenleginél részletesebben kitérve többek között, de nem kizárólagosan a szülésindítások módjára, gyakoriságára és indikációjára, a gátmetszések és császármetszések gyakoriságára és indikációjára, a császármetszés utáni hüvelyi szülés gyakoriságára, a gyermeki és anyai mortalitási és morbiditási adatokra; e statisztikai adatok közérthető formában, intézetenkénti lebontásban álljanak a nyilvánosság rendelkezésére).

7. A kórházi gyakorlatban valósuljon meg a baba- és anyabarát szemlélet, vagyis (az alábbi lista nem kizárólagos)

- támogassák a szoptatást, például a WHO-UNICEF által a sikeres szoptatás elérése érdekében megfogalmazott 10 lépés a bababarát kórházakért kezdeményezés keretében (csatolva);

- az Egészségügyi Törvényben biztosított jogok szerint az újszülöttön végzett minden beavatkozásról és vizsgálatról nyújtsanak kielégítő tájékoztatást, a babát kísérhesse el a szülő, gondviselő, vagy az általa megjelölt személy a vizsgálatokra;

- biztosítsák, sőt, bátorítsák a baba és a mama zavartalan együttlétét, a közvetlen testkontaktust lehetőség szerint azonnal a szülés után;

- bátorítsák a szülők és az újszülött közötti érintéseket, a testközelséget és a szoptatást akkor is, ha a baba beteg vagy koraszülött, tegyék lehetővé és szorgalmazzák a baba egészségére, gyarapodására is áldásos hatású ún. kenguru-módszer alkalmazását (inkubátor helyett a szülők minél többet tartják a babát szoros testkontaktusban);

- az Egészségügyi Törvény értelmében biztosítsák az anyának, hogy az általa kiválasztott személyek (apa, partner, családtagok, dúla, barátok) jelen lehessenek a vajúdás és szülés során, biztosítva a szülő nő számára a szükséges folyamatos érzelmi és fizikai támogatást;

- a gondozás és ellátás során vegyék figyelembe és tartsák tiszteletben a kulturális, vallási, világnézeti, értékrendbeli vonásokat;

- tegyék lehetővé a szabad mozgást, a testhelyzet szabad megválasztását a vajúdás és szülés során, ne legyen a lichotómiás (kőmetsző) póz az általános gyakorlat;

- legyenek az intézményekben kidolgozott szabályok a más szülészeti szolgáltatókkal (beleértve az intézeten kívüli szüléseket kísérő bábákat) való együttműködésre, a gondozást végző személyekkel való kommunikációra;

- a kórházi protokollokban vegyék figyelembe a szülészeti-nőgyógyászati szakmára vonatkozó tudományos kutatási eredményeket, valamint a WHO (Egészségügyi Világszervezet) vonatkozó ajánlásait, és ezeknek megfelelően rendszeresen vizsgálják felül ezeket a protokollokat, így például ne alkalmazzanak rutinszerűen olyan beavatkozásokat, amelyek bizonyítottan és egyértelműen károsnak minősülnek vagy legalábbis hasznuk tudományosan nem igazolt (pl. borotválás, beöntés, étel-ital korlátozása, kanül bekötése, folyamatos magzatmonitorozás CTG-vel, ld. a levél végén a részletes listát), más eljárásokat pedig korlátozzanak.

- a személyzet legyen kiképezve és támogassa a nem-gyógyszeres fájdalomcsillapítási módszereket, és kerülje a rutinszerűen, nem kifejezetten a komplikációk elhárítása érdekében adott érzéstelenítő és altatószerek használatát, amelyek a szülő nő élményét, tudatállapotát és a baba állapotát is károsan befolyásolják.

8. A kisgyermekes családok számára legyenek családbarát foglalkoztatási lehetőségek, például a GYED melletti, de otthonról végezhető munka lehetőségének kialakításával, a részmunkaidő, a távmunka és a családbarát munkahelyek kialakításának további szorgalmazásával, az apák munkaidő-kedvezményével.

9. A munkaerő-piacra való visszatérést támogatandó biztosítsanak megfelelő számú és színvonalú, a szülők munkaidejéhez jobban igazodó bölcsődei és óvodai férőhelyet, reális árú családi napközit. Szorgalmazzák és egyenlően támogassák az állami és magánintézmények létrehozását, működtetését.

Háborítatlan szüléseket, humánus és korszerű kórházi gyakorlatot, a családok életét megkönnyítő döntési lehetőségeket, széles körben hozzáférhető információkat kívánunk tehát, amelyek érzékelhetően javuló közérzeti, jogi, demográfiai, népegészségügyi és gazdasági helyzetet eredményeznének közép- és hosszú távon.

Mit és hogyan kíván tenni az említett kérdésekben?

Részletes válaszát türelmetlenül várjuk.

Ajánljuk figyelmébe a mellékletet a bababarát kórházakról, az Európai Unió vonatkozó irányelvét és a WHO szülészeti ajánlásait.

Tisztelettel:

……………………………………