A háborítatlan kórházi szülés még mindig létezik az én idealista világomban. Ez nem azt jelenti persze, hogy a valóságban ilyen egyáltalán nincs, pl. a magam eddigi egyetlen szülését is annak tudom be, bár lehetne vitatkozni róla, hogy hol a határa a háborítatlanságnak. Részemről ott, ahol a szülő nő annak érzi. Különbözőek vagyunk, hát a fogalmaink is mások erről.
Vannak, akiknek az a háborítatlan szülés, ha a gyerek minél kevésbé háborgatja őket a megszületésével, ők azok, akik epidurállal (és annak a végén gyakran császárral) szülnek. Legyen kedvük szerint: végül is a gyerek életét rábízzák a szakértői apparátusra. Nevezzük őket "Technokratáknak".
Vannak, akiknek az a háborítatlan szülés, ha az orvos minél kevésbé háborgatja őket gyerekszülés közben, én is ide tartozom. Ők kórházban akarnak szülni, de minimalizálni szeretnék az orvosi beavatkozásokat, és ha csak lehet, elkerülni a burokrepesztés-oxitocin-gátmetszés aranyhármasát. (Meg lehetne még sorolni, ki mit nem szeretne, de erre most nem térek ki.) Nevezzük őket "Minimalistáknak". Ők a gyerek életét szintén rábízzák a szakértői apparátusra, de szeretnének "részt venni" a szülésben, amennyire csak lehet.
Ez utóbbi tábor kisebb része a gyors kórházi segítség lehetőségét is elvágja magától: ők szülnek otthon. A köznyelv újabban "Ősanyának" hívja őket, de én tartózkodnék ettől a megnevezéstől, mert pejoratív értelemben szokták használni. Hívjuk inkább úgy őket, hogy "Otthonszülők". Ez utóbbi tábor kisebbségi igényéről széles körű társadalmi vita folyik évek óta hazánkban, és Geréb Ágnes tevékenysége elősegítette a téma felszínen tartását.
Be kell azonban látnunk: a legtöbb nő egyik csoportba sem tartozik: egyszerűen csak az ismerősök ajánlásai alapján orvost (így kórházat) választ magának, a nagy napon bemegy, és szül, ahogy sikerül: ahogy azt az adottságai, a szülés milyensége és a szakmai apparátus aktuális állapota megadja. Hívhatjuk őket "Tömegnek".
Melyik tábornak mennyire fáj Geréb Ágnes szigorú büntetése? (Úgy értem, milyen következményekkel járhat számukra a legközelebbi szülésüknél?)
Nehéz ezt egyetlen szülés tapasztalataiból merítkezve megválaszolnom, de a következőt felelném. A Technokraták szekere fut tovább, ahogy eddig. A Tömegek számára sem változnak a dolgok, pedig rájuk igencsak ráférne az alaposabb tájékoztatás a szülésről, de ezt az általános iskolai biológiaórán kívül sehol nem kapják meg. Az egészségügyi dolgozóknak már régóta nincs kapacitásuk részletkérdéseket átbeszélni olyan emberekkel, akik még csak nem is kérdeznek.
Az Otthonszülők egyfelől megnyugodhatnak, hiszen a per során nem került szóba az otthonszülést választó nők felelőssége, másfelől kaptak látszólag törvényi lehetőséget az otthonszülésre. Kérdés, mennyire lehet ezzel élni, van-e szakember, aki hivatalosan ezt felvállalja.
A Minimalisták könnyen pórul járhatnak, ugyanis semmilyen előrelépésről nem lehet hallani, hogy a kórházak frissítenék évtizedek óta elavult protokolljaikat, és hogy mondjuk a törvény hivatalosan is a bábák kezébe helyezné a kórházban szülő nők elsődleges ellátását az orvos helyett. Súlyosbítja a helyzetet, hogy Geréb Ágnest szakmai okokra hivatkozva ítélték el, nem mondjuk pusztán azért, mert nem kórházban végezte a tevékenységét.
Ez tovább erősítheti az orvosokban azt, hogy mindent szigorúan a kórházi protokoll szerint végezzenek, amivel nem lenne semmi baj, ha ezek nem lennének részben elavultak: pl. a sok helyen kötelező (vagy rutinszerűen végzett) beöntés, borotválás, burokrepesztés, oxitocin adagolás, gátmetszés, helyhez kötött monitorozás, meghatározott pozíció a kitoláskor. Régóta ismert, hogy ezen rutinok kötelező jellegű, tömeges alkalmazásának elhagyása nem jár együtt megnövekedett kockázattal, csecsemőhalandósággal, azonban nagyban megkönnyíti, hogy a szülő nő részt vállaljon a saját szüléséből, mely közvetve még csökkenti is a kockázatokat.
Sajnálattal veszem tehát tudomásul, hogy kirakatproblémákat sikerül csak megoldani (és lehet, hogy azokat is csak látszólag), miközben nemsokára talán megint szülni megyek. S miközben a kórházak és az orvosok is egyre csak fogynak az országban ...