Tájékozatlanságuknak köszönhetően sokszor mások döntenek a nők teste felett, a megkérdezésük nélkül. Ha nem akarod tudni, mi zajlik a szülőszobán, csak túl akarod élni, ez a cikk nem neked való!
A nők többsége ismerősök ajánlása alapján választ orvost. Az orvosok pedig általában kórházhoz kötöttek, így tehát a kismamák nagy részének adott, hol fog szülni. Nagyon kevés olyan anyuka van, aki elsősorban kórházat választ, ugyanígy ritkán elégednek meg a kismamák kizárólag fogadott szülésznővel. Pedig valahol szerintem itt kezdődik minden.
1. Tévedés
Megelégszünk a fogalmak, eljárások felületes ismeretével, és úgy gondoljuk, majd az orvos úgyis mondja, ha értenünk kell valamit. Az orvosnak azonban nem feladata ismeretterjesztő munkát végezni, és általában jellemző az egészségügyi alkalmazottakra a rutinszerűen munkavégzés. (Tisztelet a kivételnek.) Nem fognak kérdezősködni, hogy pl. adhatnak-e a babának vizet vagy cukros teát. Ha anyuka nincs résen, sok dolog másképp sülhet el.
2. Tévedés
Nem mindenki hajlandó várandósan szüléstörténeteket olvasni, nehogy még jobban megrémüljön, vagy hogy beképzeljen rossz dolgokat magának. Pedig mindent, amibe mélyebben beleássuk magunkat, általában meg is szeretjük, és kevésbé fogunk félni tőle, épp amiatt, mert jobban ismerjük. Ezzel az átlag magyar nő kiszolgáltatottá válik: nem tudja például, hogy amennyiben komplikációmentes volt a terhessége, joga van visszautasítani a szülésindító technikákat (oxytocin infúzió, burokrepesztés), azt pláne nem tudja, ezeknek az eljárásoknak milyen előnyei és hátrányai vannak.
3. Tévedés
Van ugyan egy elképzelésünk arról, hogyan szeretnénk szülni, de nem írjuk le. Ez óriási hiba! Írd össze, mi az, amit szeretnél, és mi az, amit ha lehet, akkor elkerülnél. Egyszer hallottam valakitől, hogy a papír mindent elbír. Ráérsz majd utána azon gondolkodni, hogyan és kinek teszed fel a kérdéseidet. Ne az orvosod lebegjen a szemed előtt, amikor összeírod, hanem úgy írd le, mintha egy barátnődnek mondanád.
4. Tévedés
Annyira megbízunk a fogadott orvosban/szülésznőben, hogy elfelejtünk rákérdezni dolgokra, aztán csodálkozunk, hogy nem úgy zajlanak az események. Öreg hiba. Sokan közülük ellenzik a gátvédelmet, mert úgy vélik, a repedt seb nehezebben gyógyul, pedig lehet, hogy téged a barátnőd meggyőzött az ellenkezőjéről. Az is lehet, hogy esetleg valami miatt mégsem ő lesz ott veled, megbetegszik, elutazik stb. és kiderül, hogy a kórház belső protokollja előírja minden első szülőnél a gátmetszést. Írd össze, milyen kórházak jöhetnek szóba, és próbáld meg kideríteni, náluk mi lehet a belső protokoll azoknál az eljárásoknál, amiket elkerülni szeretnél, és mik a lehetőségek, ha valamire igényt tartasz.
5. Tévedés
Előbb orvost választunk, aztán nézzük csak meg a kórházat. Hallottam már olyan történetet, hogy valaki a 8. hónapban látogatott csak el a kórházba, ahol a kedvenc orvosa praktizált, és akkor jött rá, hogy ő ebből nem kér. Minden kórházban vannak jó és rossz szülészek is, ezért előbb mérd fel a terepet, és a megfelelő kórházban válassz szimpatikus orvost vagy szülésznőt.
6. Tévedés
Inkább orvost fogadunk, nem szülésznőt. Nagy tévedés, hogy majd az orvos végig velünk lesz. A szülésznők fognak rengeteget segíteni, sokan ismernek közülük természetes praktikákat az összehúzódások beindítására, a fájdalom csökkentésére, őrajtuk múlik a gátvédelem, és ezért nagyon nem mindegy, hogy milyen szülésznő van ügyeletben. Azt tanácsolom, ha fogadni akarsz szakembert, akkor szülésznőt fogadj mindenképp, orvost csak akkor, ha tényleg van pénzed rá.
7. Tévedés
Csak a szülés körülményeivel vagyunk elfoglalva, és elfelejtjük, hogy utána jön az igazi erőpróba: megtanulni szoptatni, ellátni a babát. A kórházak újszülöttosztálya legalább annyira különbözik, mint a szülészete. Így szülés után úgy érzem, fontosabb is ez, mint maga a szülés. Az első napokon nagyon sok múlik, főképp ami a szoptatást illeti. Ekkor jön rá igazán az ember, mekkora jelentősége van egy bababarát kórháznak, ahol nagyon meg kell indokolni, hogy egy baba bármit kapjon a saját anyukája tején kívül.
