HTML

Szülünk, oszt csók!

Mi nők, tudunk szülni. Leginkább magunktól, ha hagynák, hogy mi választhassuk meg a körülményeinket. Nem kell körénk nagy felhajtás. Ha mégis van, akkor könyörtelenül kommentelünk.

Írd meg a történetedet, közzétesszük! szulunkosztcsok@gmail.com Részletek itt!

Friss topikok

  • kolbászoszsömle: @vitek: Összehasonlítják a puertorikói bébisintért a bölcsődével. Nagyszerű! @Balance Of Power: R... (2011.08.02. 21:11) Szülünk, oszt dolgozunk?
  • sosperi: Gerébékről csak annyit, a hit és a hozzáértés kevés, a biztonságos otthonszülés csak szabályozott ... (2011.03.31. 03:02) A hard core szülés
  • Zivatarfelhő: @csutkababa: Nem akartam lesajnálni senkit, csak többet akartam megtudni egy szervezet működéséről... (2010.12.06. 20:17) A kormány szerint a kórházaknak nincs pénzük gátvédelemre
  • St Thomas: Szia! Köszönöm a díjat! Megtisztelő, hogy olvasol engem. Nekem is ki kell gondolnom pár dolgot ez... (2010.11.10. 11:27) Kreatív blogger díj
  • myazs: Bocsánat, kicsit hosszú lett, de egy éve várok rá, hogy "kiírhassam magamból". (2010.10.31. 22:23) Nagy Szülészet Teszt

Teszteld le a szülészedet!

2010.05.27. 19:46 :: Tündér a varázspálcával

A szülésem előtt egy hónappal kórházat váltottam. Miért? Mert volt egy elvárásom arról, mit akarok, és mit nem, és ez úgy látszik, ellentmondott bizonyos intézmények belső protokolljának.

Amikor nekiszegeztem a szülésznek a kérdéseimet, kicsit hülyén éreztem magam, hogy mit okoskodok itt, soha nem láttam szülést. Az üzletkötői vérem azonban nem engedte, hogy egy 100.000 Ft-os tárgyaláson befogott szájjal üljek. A doki megbukott. Nem az egyetemen (sajnos). Nálam.

Először arra gondoltam, csinálni kellene egy tárgyalástechnikai tanfolyamot szülészorvosoknak, hadd tanulják már meg, hogyan kell megnyerni egy ügyfelet. Aztán inkább indítottam egy blogot a szülőknek, hogyan nyerjék meg a legjobb stábot kisbabájuk érkezéséhez. :-)

Ha a kismama feltesz 30 kérdést az egészségügyi szakembereknek, a 10. után általában csodálkoznak. Esetemben a szülésznők állták a sarat. Hülyét csak a doki csinált magából.

Bár pozitív végkifejlete lett az alaposságomnak, egy gondolat mégsem hagyott nyugodni. Jó-e, ha ennyire megtervezzük a szülésünket?

Egyáltalán, miért kérdez/tervez az ember?
1) Mert fél attól, ami vár rá, és amit egyáltalán nem ismer.
2) Nem bízik azokban az emberekben, akik ott lesznek vele.
3) Önbizalomhiánya van.
4) Nem bízik abban, hogy a kísérője (pl. férje) az adott pillantban megbízhatóan képviselni fogja az érdekeit.

Egyre jobban kezd divattá válni a szülési terv írása, pedig elég naív elképzelés, hogy majd mi leírjuk, hogyan lesz. Ez nem egy olyan dolog, ami tervezhető. Lehet, hogy konkrét ötleteink vannak, és a kórháznak is megvannak a maga víziói, de azért a szülés mégiscsak kiszámíthatatlan. Isten, vagy a természet - ki miben hisz - igencsak meglephet mindannyiunkat. A szülési terv a legtöbb kismama számára leginkább arról szól, milyen rutinbeavatkozásokat alkalmaz a kórház, és hogyan kerüljük el őket. Ugyanakkor egy jó eszköz arra, hogy átbeszéljük a témát az orvosunkkal. Miközben megosszuk kívánságainkat az orvossal, kaphatunk egy képet az ő filozófiájáról, hozzáállásáról, és arról, mennyire van hajlandósága egyáltalán bevonni minket a döntéshozatalba.

Amikor leültem, hogy összeírjam, milyen kérdéseket szeretnék feltenni, elolvastam egy csomó könyvet. Minél jobban megismertem a rám váró eseményt, annál kevésbé féltem. Örültem, hogy lám, milyen szépen életet lehet adni a babának. Elképzeltem, hogy bemegyek egy szép napon a kórházba, megszülök, oszt csók. Akkor kezdtem el idegeskedni, amikor rájöttem, hogy a választott kórház és orvos nem mindenben támogatja az elképzeléseimet. Például annak ellenére, hogy sok helyen olvastam róla, hogy jó, ha a kitolási szakban én választom meg a testhelyzetem, ők mégis elég rugalmatlannak mutatkoztak abban, hogy a fekvő pozíciótól bármennyire is eltérjünk.

Volt néhány hét, amikor már rémesen közel volt a kiírt időpont, mégsem volt halvány lila gőzöm sem, hova megyek, ha történik valami. Semmi más nem foglalkoztatott, csak hogy ezt megoldjam. Óriási kő esett le a szívemről, amikor végül megtaláltam a megfelelő helyszínt és stábot. Akkor, és csak akkor voltam képes ellazulni, és elkezdeni dolgozni azon, hogy felkészüljek belül a szülés munkájára. Sajnos nem volt már elég időm hozzá, hogy kellőképp átadjam magam ennek a feladatnak. Úgy gondolom, az elsőként kiválasztott orvos és kórház rugalmatlansága miatti késlekedés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mire elérkezett a szülés ideje, nagyon kimerült voltam.

Az a nő, aki nem képes 100 %-ban rábízni magát azokra az emberekre, akik az eseménynél körbeveszik, arra fogja fecsérelni az energiáját, hogy a környezetét kontrollálja, ahelyett, hogy a saját kemény munkáját elvégezné, és átadná magát a benne ébredő erőknek.

Az a nő pedig, aki talált olyan szakembert, aki 100 %-ban támogatja a szülési tervét, azt gondolhatja, mindent megtett, nem aggódik többé, és elfelejti, hogy a munka oroszlánrészét ő fogja elvégezni. Nem olvas többet utána, nem készül, így váratlanul érik őt a kihívások.

Szülési tervet írni tehát legalább annyira hasznos, mint amennyire káros.

Azt javaslom, az ember tervezze meg még a várandóssága elején, hogyan szeretne nekifutni a szülésnek, és minél hamarabb találja meg a megfelelő szakembert és helyszínt hozzá. Addig azonban ne nyugodjon, amíg meg nem találja. A félmegoldás szokta azt eredményezni, hogy az ember menet közben, mondjuk a 8. hónapban kényszerül váltani. Ne vegyük félvállról, ne legyünk lusták, és ne legyünk szégyenlősek kérdezni. Ezután tegyünk egy pontot ennek a feladatnak a végére, és vessünk véget a fejünkben annak az aggodalomnak, hogy hol és kinél fogunk szülni. Ezután lehet felkészülni, erőt gyűjteni, befelé fordulni.

Példaképp álljon itt az én listám. Persze mindenkinek más lehet a fontos. Nekem ezek számítottak.

  1. Elérhető-e számomra  a szülész telefonon 0-24 óráig?
  2. Be kell-e feküdni a 41. hét után a kórházba?
  3. Túlhordás esetén legkésőbb mikor indítják el a szülést?
  4. Mikor induljak el a kórházba?
  5. Mikortól lesz mellettem?
  6. Ki fog a kórházba érkezéskor megvizsgálni?
  7. Javasolja-e a borotválást/beöntést?
  8. Vajúdás alatt ki és milyen gyakran vizsgál meg?
  9. CTG-re milyen gyakran tesznek a vajúdás alatt?
  10. Szokott-e rutinszerűen szülésindító/gyorsító technikákat alkalmazni?
  11. El lehet-e ezeket kerülni, vagy a kórház belső protokollja előírja az alkalmazásukat?
  12. Ha a szülés magzatvíz-folyással indul, mennyi időt lehet várni arra, hogy maguktól alakuljanak ki rendes méhösszehúzódások?
  13. Milyen természetes módszereket használ, hogy a vajúdást segítse?
  14. Lehet-e enni, inni is a vajúdás alatt?
  15. Választhatok-e testhelyzetet a vajúdás alatt?
  16. Választhatok-e testhelyzetet a kitolási szak alatt?
  17. Ért-e a gátvédelemhez?
  18. Első szülésnél van-e rutin gátmetszés?
  19. Mikor vágják el a köldökzsinórt?
  20. Megvárják-e, hogy megszülessen a méhlepény, vagy elősegítik azt?
  21. Milyen fájdalomcsillapítási lehetőségek vannak?
  22. Velem lehet-e a baba az első órában úgy, hogy nincs rajta ruha (a bőrömhöz érhessen)?
  23. Megfürdetik a születése után, vagy csak letörlik a magzatmázat?
  24. Van-e rooming-in?
  25. Adnak-e a babáknak folyadékpótlást?
  26. Adnak-e a babáknak táplálékkiegészítést?
  27. Tudnak-e segíteni mellre tenni a babát?
  28. Van-e mellszívó berendezés az osztályon, mennyire hozzáférhető, hány db.?
  29. Mennyit kér a szülésért?
  30. Miért lett szülész?

Természetesen a Nagy Szülészet Teszt során a fenti kérdésekkel fogom a kórházakat felmérni.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szulunkosztcsok.blog.hu/api/trackback/id/tr602036353
Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása